Gyergyószárhegy:

Gyergyószenmiklóstól 6 km-re helyezkedik el. A gyergyói medence egyik legrégebbi települése, 1322-től van latin nyelvi emléke. Sorsa összefonódott a Lázár családdal, kastélyuk az egyik legszebb reneszánsz kastély Erdélyben. Itt töltötte gyermekkora egy részét Bethlen Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem. A romos állapotú kastélyt 1967-ben kezdték felújítani. Jelenleg képzőművészeti és népművészeti kiállítás van benne.

A 13. sz-i katolikus templomot többször is átépítették, mai formáját 1729-ben kapta. Tornya 15. sz-i. Ferenc-rendi kolostora 1565-ben kezdett épülni. A híres tudós, nyomda alapító és orgona építő Kájoni János 1669-től volt házfőnök, egészen 1687. április 25.-én bekövetkezett haláláig.

A község központjában álló emlékmű az 1596-os véres farsang 500 áldozatot követelő eseményéről szól, és az 1848-49-es, valamint a két világháború hőseire emlékezik. Elhelyeztek még Millecentenáriumi (896-1896), valamint Milleneumi (2000) emléktáblát is. Megtekinthető a csengettyű és a harangláb. A gyergyóditrói országút melletti Tatár-dombon emlékoszlop őrzi az 1658-as tatár betörés leverésének emlékét.

A Rákóczi szabadságharc bukása után a császári csapatok a földdel tették egyenlővé a falut, mivel nem hódoltak be a császári Acton generálisnak. A falu népe azonban mindig feltámadt, élni akart.

Itt a festői szépségű tájon létesült a kolostorban a művésztelep 1974-ben. A művésztelep megálmodója Zöld Lajos. A támogatók, a közösség ereje legyőzte a nem kevés akadályt, és megnyílhatott a telep. Ezzel a hihetetlen összefogással vált ennek a régiónak a legjelentősebb művészeti vállalkozásává. Közel félezer művész vett részt az itt folyó alkotó munkában.

Voltak népművészeti táborok is, 1978-tól az itt dolgozó népművészek rendezték be a tábort. Szárhegy egy kicsit szimbólum is, a felújított régi kolostori iskola elkészültekor a kolostorból átköltözik a tábor, szintén méltó körülmények közé. De továbbra is megtartja képzőművészeti és néphagyományok ápolása terén a szellemi értékteremtést.

Az Otthon :

Szárhegyen, a ferences kolostor árnyékában két nagy hálószoba, egy ebédlő várja haza gazdáit, a tizennégy gyermeket, akik Böjte Csaba atya segítségével kerültek lehetetlen családjukból jobb környezetbe.

Tizennégy ágy, tizennégy tányér, tizennégy szekrényke. Ennyi ""bentlakó" van Szárhegyen, mégis hatvan személynek fő az ebéd a kályhán, készül a leves, második és desszert. Csupa finomság, főként olyan gyereknek, aki most, iskoláskorúan ismerkedik a meleg étel fogalmával. De miért is főznek hatvan személynek? Mert az itt lakó árvák mellett a szárhegyi szegények gyerekei is itt kapnak ebédet, uzsonnát, itt töltik délutánjaikat tanulással, imádkozással. Lehet ebben kivetnivalót találni?

2004-et írtunk, ősz volt, amikor a Ferenc-rendi Ervin atya bejelentette: gyermekek jönnek, a dévai Böjte atya gyermekei. A környékbeli árvák és rossz családi körülmények között élők kerülnek Szárhegyre, a kolostorba. Az önkormányzatnak sem rábólintani, sem tiltakozni nem jutott ideje, máris megjött az első hét gyermek. Hedvig néni, Ervin atya unokahúga nem várt felsőbb utasítást, beindította a főzést, hogy a gyermek gyomra ne érezze a felkészületlenséget. Az árvák érkezésével egyszerre indultak a községben a híresztelések: hogy a kakukkfiókák, kiket imígy maguk közé fogadtak, a fejükre fognak nőni, hálátlanok lesznek, meg hogy a szárhegyiek elvándorlását kellene meggátolni, nem hontalanokat betelepíteni helyettük. Szóval, nem tapsoltak a helybéliek.

Azóta több mint két esztendő telt el. A kolostorból egy lelkes családhoz, majd a frissen épített házba költözött a hét lány és hét fiú. A legkisebb alig nőtt ki a hátulgombolósból, a legnagyobbik már tizenhat éves. Mindegyikük otthonra lelt itt, s tervezgetik jövőjüket. A legnagyobb fiú például kamionsofőr lesz, ha nagy lesz. Erre pedig úgy készül fel, hogy egy helybéli vállalkozó autójavító műhelyében inaskodik szabadidejében; miközben a csavarokat adogatja, ellesi a szakmát, és még zseb- pénzt is kap. De olyan otthonlakók is vannak, akik minden délutánjukat asztalosműhelyben töltik, a lányok pedig a konyha körül forgolódnak, a kerti teendőkben segédkeznek.

Tizennégy apró emberke, tizennégy különböző, hátborzongató emlékkel egykori családjáról. És egy új család, otthonosabb, amely megadatott nekik. Már kezdenek erre büszkék lenni a szárhegyiek, és hálásak, hogy a község legszegényebbjeinek is jut ott egy tányér étel, a tanulás lehetősége. Tudják, ha ezek a gyerekek nagyra nőnek, a nyomor fölé emelkedhetnek kamionsofőrként, szakácsnőként vagy épp nevelőként. S talán majd egyszer hasonló szegény sorsúak útját egyengethetik.

Az új otthon - lovarda

A szárhegyi gyermekotthon az elmúlt időszakban nagy átalakulás, fejlesztés színtere lett. Nagyon különleges felajánlást tett az Alapítvány részére Pilisvörösvárról Wippelhauser István. Lovakat ajánlott fel, akiket el kellene helyezni. Csaba testvér, aki a tettek embere, (és az adományt el kell fogadni) helyet keresett nekik.
Végig járta az otthonokat és úgy döntött, Szárhegyre hozzák őket. Éppen akkor lettek eladó istállók a régi állami gazdaság központjában. Vásárolt egyet az istállókból területtel, szénatárolóval. Lovász is akadt, mert az egyik "alapítványi fiatal"  László  Pali, a Pilisvörösvári Lovas tanyán  Wippelhauser István keze alatt megtanulta a lovász mesterség alapjait.
Itt Szárhegyen pedig lassan rendbe lett hozva az istálló, a szénás, az udvar. Kaszáló is lett a kolostor jóvoltából, a Jó Isten, és az itt dolgozók segítségével. Nagyon nehéz feladat volt, de jöhettek a lovak, és velük visszajött Pali, kinek egy szép faház is épült a lovarda mellett. Hozták a lovakat, csacsit, később pónikat a gyermekek nagy örömére.
Azóta a nyári táborok programjába bekerült a lovaglás, a többi otthon kis lakóinak örömére is.
A szárhegyi gyerekek naponta segítenek a lovak körül, Pali pedig nagy szeretettel tanítja őket a lovaglás, és a lóápolás tudományára.

2009. ismét új mérföldkő a szárhegyi otthon történetében.

Eladóvá vált a güdüci gazdasági központban egy- elhanyagoltságában is szép - emeletes lakóépület is, amit régebben az állami gazdaság munkásszállójaként használtak.
Csaba testvér ekkor jött haza ausztráliai útjáról. Nem sokat gondolkozott, és az ott gyűjtött adományokból megvette, felújíttatta a házat.
Ugyan kicsit kiesik a falu központjától, de szép tágas, nagy udvaros otthonává lett a gyermekeknek. Itt a nagyobbacska, és a Gyergyószentmiklósra bejáró nagyok kaptak kényelmes lakást.
Bizony, a 2006-ban átadott első kicsi otthonban a kolostor udvaron, csak két kis csoport, az apró nép maradt, két nevelővel, és a szakács nénivel. A többiek mind a felújított otthonba kerültek.
2009 decemberében, tehát az új helyre költözött egy "lányos" és egy "fiús"csoport két nevelővel, és bizony az élelmet naponta szállították részükre a benti házból.
2010 szeptemberében 3 szociális csoporttá bővült a létszám.
Jelenleg nevelőkkel, szakáccsal, gyermekekkel együtt 38 ember él ebben a házban.
Itt talált magának helyet Pali fiúnk a lovász is, akihez ha lovas vendég jön vagy lovaglásra vágyó látogató, a vendégszobákban el tudja Őket helyezni.

Könnyű ezt így leírni, de ezt a fejlesztést, fejlődést véghezvinni, ebben partnernek lenni, az itteni házvezetőnek, Csergő Hajninak, és férjének Csergő Jóskának embert próbáló feladat volt. De "felnőttek" hozzá, és felnőtt minden itt dolgozó fiatal is, akik mellettük állnak.
Az új ház berendezését, felszerelését az adományokból gyűjtötték össze, hála és köszönet érte az adományozóknak. Néha nagyon rögös úton jutott mindez célba. Erről Jóska tud mesélni, mint ahogy a szervezésről, tervezésről és az adományozókkal való kapcsolattartásról Hajninak van regényre való élménye. (Amikor összecsapni készültek a hullámok a fejük felett, valahonnan mindig került segítség. Ez Isten csodája, hitünk teremtő ereje.) Például 2008-ban a Pázmány Péter Katolikus Tudomány Egyetem oktatóinak és hallgatóinak összefogásából kaptunk egy Volkswagen kisbuszt, ami nagyon nagy öröm volt. Így bármilyen eseményre egyszerre 8 gyermeket lehetett elvinni. ( Más házak ünnepségei, felvételik, tantárgyi- és sport versenyek, orvosi vizsgálatok, stb.) El lehetett szállítani azokat az adományokat, amik sokszor a szállítási nehézségek miatt nem jutottak el idáig. Isten fizesse segítségüket!!
Az a lehetőség, hogy így az új házban is tud az otthon vendégeket fogadni az iskolai szünetek idején, nagyban hozzájárul gyermekeink ellátásának biztosításához.
A ház kb. 45-50 főig tud vendégeket elhelyezni, a képeken látható körülmények között fél panziós ellátással, és természetesen immár lovagolási lehetőséggel.

Mindezekért naponta mondunk köszönetet a Teremtőnek, hogy módot ad segítőinknek, hogy segíthessenek. Adott egy Csaba testvért, aki nélkül ez az egész nem létezne. Adott lelkes munkatársakat, jó gyerekeket, akiknek munkája nyomán működik is ez a "kis" Szent Ferenc alapítványi világ. Végül, de nem utolsó sorban éltesse az Úr a gyermekeinket, akikért mindez megvalósult és naponta gyarapszik. Adjon nekik erőt, kitartást az eljövendő életükhöz, hogy nekik is szép jövőjük legyen.
Szeretettel üdvözlünk mindenkit, aki ezeken az oldalakon felkeres bennünket. Ha meglátogatja Gyergyószárhegyi házainkat, megtapasztalhatja a székelyföldi szíveslátást.

Palicz csilla